2007. május 1., kedd

Péntek este még szendvicseket gyártottunk Melindával, majd pikk-pakk Olaszországban, Velencében találtuk magunkat.


Na jóóó, azért nem volt ilyen egyszerű a dolog. Kezdjük ott, hogy hatkor keltünk és hétkor indult a nagy csapat (Marcell, Emese, Ákos, Melinda és én). Miután a 6-7 órás úton leírtuk Ákost hiúz-drukkernek, megérkesztünk Mestre-be, ahol a szállásunk volt. Egy szoba, öt ágy. Visszafogott, kicsi, de aludni pont jó volt. Ráadásul este kiderűlt számunkra, hogy ez a gettó, ugyanis - hogy finoman fejezzem ki magam - tele volt az utca csokifiúkkal :).

Na de az első nap. Délután megérkeztünk Velence elővárosába - ez Mestre -, majd bementünk vonattal Velencébe. Vaporetto-val végig hajóztunk a Grand Canal-on,

 


majd a Piazza San Marco-n szálltunk ki.

 

Láttuk a Sóhajok hídját és felmentünk a 60 méteres harangtoronyba. Ott megcsodáltuk Velencét és a környékbeli szigeteket felülről.

 


 

Majd ettünk incsi-fincsi olasz pizzát és császkáltunk a városban. Csodáltuk a szűk kis utcákat és lestük a ragazzikat ;). Este meglestük a kivilágított gondolákat és hajókat, majd hazamentünk alukálni. Nehéz éjszaka volt. Temérdek szúnyog ette halálra magát csodálatos magyar vérünkből. Előfordul, nem kellemes.

Második nap megreggeliztünk a kentauraknál és -hölgyeknél és ismét útra keltünk. A cél Murano volt.

 

 

Murano a muranoi üvegről híres, amit annak idején velencei kristálynak neveztek (ami szerintem szebb név, de ez egyéni szoc.prob.), csak hát kis önzőségből nem adták tudományuk hírét Velencének. Murano-ban egy üveggyárban láttuk, hogy hogyan készülnek a dísztárgyak (konkrétan itt egy ló készült), utána végignézhettük a kínálatot, ami egyszerűen meseszép volt!!

 

Ekkor történt az, hogy útjaink külön váltak és Melinda és én külön jártuk a városokat a "nagyoktól". Eleinte még Murano-ban bámészkodtunk, vásárolgattunk,

 



aztán egy bravúros vaporetto-választással kényelmesen áthajókáztunk Velencébe. Ott a Saint Elena résznél leszálltunk, ami Velence csücske. Megragadott minket a látvány, a rengeteg zöld liget és park.

 


Ezután elkeveredtünk egy focipályához, ahová éppen tartottak a szurkolók csapatokban, dalokat kántálva. Igazán hangulatos volt :), de nem maradtunk.

 



Mászkáltunk mindenfelé, kikerültük a nagyobb túristalátványosságokat, mert iszonyatos tömeg volt. Megebédeltünk tekerccsel (nem tudom a nevét, mi így hívtuk) az egyik vízparti lépcsőn, láttunk utcai előadókat és rendőri razziát.

 


Megrohamoztuk a Rialto-t és felvásároltunk mindent, ami élt és mozgott :DD!! Csipogtunk magyarokkal, majd este hazarobogtunk.

 



Harmadik nap. Megint a kentáknál reggeliztünk (ilyen igazán lehetne itthon is), majd hazafelé vettük az irányt. Út közben beugrottunk Grado-ba, ahol fürödtünk és kagylásztunk a tengerben.

 




Ebédeltünk és tényleg hazaindultunk. Ausztriában eltőrt az autó kipufogócsöve, de óriási, hihetetlen szerencsénkre megcsinálták és rendben hazaérketünk.

Nagyon élveztem, remek kis kiruccanás volt!! És szörnyű lesz visszatérni a hétköznapokba, a tanulásba... de már nincs sok!! Kitartás!

 

Komment

Még nincsenek kommentek.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.